Szófelhő irodalomórán

A mai blogbejegyzésemben egy Petőfi Sándor költészetéről szóló irodalomórát fogok leírni. Az óra egy 11. évfolyamos diákoknak szóló összefoglaló óra lesz szófelhős feladatokkal.

1.       Az első feladat ráhangolódás gyanánt egy kis ismétlés az eddigi ismeretekkel. Rövid prezentációkban előadni néhány diáknak Petőfi Sándor életének és verseinek szakaszait.

2.       A második feladatban megkapnak a diákok 2 verset Az Alföld és a A puszta télen, a Nemzeti dal és az Anyám tyúkja című verset szófelhőben, amit össze kell párosítaniuk és lehetőleg meg kell határozni a vers címét, mert ezt még nem tudják. Ez a feladat már csoportmunkában folyik.

3.       A harmadik feladat szintén szófelhős feladat, mely során szavakból kapnak kulcsmondatokat Petőfiről szóló cikkekből, melyet ki kell keresniük csoportban a telefonjaikon. Minden csoportban lévő csapatvezető adja majd elő a cikk lényegét.

4.       A negyedik befejező feladatban szófelhőket kapnak a János vitéz versből és a csoportoknak a megfelelő sorrendbe kell illeszteniük a versek részeit az előzetes tudásuk alapján. 

Digitális forrásokat felhasználó tevékenység

Blogbejegyzésemben egy digitális forrásokat használó összefoglaló órát szeretnék kidolgozni. Témának a második világháborút választottam, ezen belül pedig az egyetemes részét. Az évfolyam 8. osztályosok lesznek tehát olyan 13, 14 és 15 év közöttiek. Az osztály létszáma 30 fő.

A következő órán témazáró dolgozat lesz, amire ez az óra lesz az összefoglaló óra. Nagyon interaktív és játékos feladatokkal ismétlő órát terveztem a tanulóknak. Ezen az órán használandó tanárközpontú módszerem a megbeszélés, és ha szükséges tanári magyarázat. Az óra során nem alkalmazok frontális munkaformát. Fontos, hogy olyan feladattípusok legyenek a témazáró dolgozatban, ami volt az összefoglaló órán. Az óra során fejlesztendő az esztétikai-művészi tudatosság és kifejezőkészség kompetencia, továbbá a digitális és a hatékony, önálló tanulás kompetenciája.

Ráhangolódás:

1.       0-5: Összefoglaló óra lévén felelés helyett az óra első részében gyors fogalom meghatározás kérdés-felelet módon differenciált egyéni munkaformával, szóbeli meghatározással, és ha szükséges tanári magyarázattal. A tanár felteszi kérdését és az válaszol, aki tudja a választ. A feladat részcélja az ismeretek alkalmazása és gyakorlás.

Jelentésteremtés:

2.       5-25: Az osztály felosztása 6 csoportra a kooperatív tanulásra épülő csoportmunkához. Minden csoport kap egy történelmi vezetőt (Hitler, Sztálin, Churchill, Roosevelt, Tojo, Mussolini), és ezután 10 percben megbeszélik a kapott személy második világháborús céljait. A 6 csoportból 3 a Zanza Tv második világháborús témájában kell, hogy olvasson és videót nézzen, míg a másik 3 csoport egy második világháborúval kapcsolatos honlapot kell megnéznie és ott kikeresni a kapott történelmi személyeket. Minden csoport választ egy csoportvezetőt, aki beszámol a második 10 percben a kapott személyről. A feladatot az óra előtt kiosztott tableteken kell végrehajtani. Ezzel a feladattal a célom a tanulás tanítása és az együttműködésre épülő csoportmunka. A végén tanulói kiselőadás munkamódszerével pedig a kifejezőkészség kompetencia fejlődését segíti a tanulóban. A tanulói kreativitás is erősödik.

 https://zanza.tv/tortenelem/masodik-vilaghaboru

https://www.masodikvh.hu/ 

3.       25-35: Topográfiai feladat a tanár által kiosztott lapokon, ahol második világháborúval kapcsolatos helyszínek lesznek bejelölve. Feladat ezeknek a meghatározása egyéni munkával. A feladat nemcsak a térképen való eligazodást segíti, hanem a természettudományos kompetencia fejlesztését is szolgálja. A tanulók használhatnak atlaszt is, de a témazáróban már erre nem lesz lehetőség. A munkaforma írásbeli.

Reflexió:

4.       35-45: Az óra utolsó részében a második világháború témájával kapcsolatos IKT feladat lesz. Ide egy Kahoot kvízt választottam. Tanári utasításra a csoportoknak újra kell alakulnia és hagyományos csoportmunka módján kell versenyszerűen kitölteni a kivetített kvízt, amely jó válaszokat a tablateken jelölik. Ebben a részben a digitális kompetencia fejlődését tűztem ki célul. Annak érdekében, hogy ösztönözzem őket a jó válaszra és az ismeretük felelevenítésére, a nyertes csapat számára 5 pluszpontot számolok hozzá a témazáró dolgozatukhoz, ezzel motiválhatók a további tanulásra. Választásom azért esett a Kahoot kvízre, mert itt csak az első 3 helyezett van csak feltűntetve, így a többi csoport nem fog szégyenkezni az eredmények láttán. 

https://kahoot.it/ 

Tanítási filozófiám

Úgy érzem, hogy negyedéves osztatlan tanáris hallgatóként már egy viszonylag szilárd, de még nem egészben kiforrott tanítási filozófiával kell rendelkeznem. Alapvetően minden tanárnak szüksége van egy saját maga által kialakított képre magáról és a tanítási módszereiről. Származhat ez előzetes tapasztalatokból, egyetemi ismeretekből és más kollégák által elmesélt helyzetekből. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy tanuljunk másoktól, de még fontosabb, hogyha saját hibáinkból tanulunk, és ezeket felhasználjuk a jövőbeli módszereinkhez.

Az oktatásban számos tanulás-és tanításelméletet ismerhetünk meg. Tanárjelöltként sok órán kellene foglalkozni ezen elméletek elméleti és gyakorlati tevékenységeivel. Sokszor sajnos csak említés szintjén lesznek megismertetve a hallgatókkal. Ha azonban megvizsgáljuk őket, akkor számomra egy kép rajzolódik le, az én általános iskolás és középiskolás tapasztalataimról, ami sajnos nem túl pozitív. Elmondhatom, hogy többségében behaviorista szemléletmód jellemezte iskolás éveimet. A folyamatos gyakorlás feladatlapok tucatjain, amikről a tanári elvárás az lenne, hogy megőrizzük az év végéig, azonban a diákok többsége már óra után elhagyja a hatalmas papírtömeget. Ez felesleges papírpazarlás és könnyen jött tudás, ami nem marad meg. A tanár szerepe ebben, hogy ő egy nagytekintélyű instruktor, aki többségében tanári előadás formájában és frontálisan mondja el az anyagot mindenféle diskurzus lehetőség nélkül. Ezt a módszert teljesen alkalmatlannak tartom a diák motivációjának felkeltésére és tanulási hatékonyságának fokozására.

Véleményem szerint egy jó tanárnak, minden tanulás-és tanításelméletben meg kell találnia a saját tárgya számára releváns módszereket. Nem minden esetben tudjuk kizárni a behaviorista szemléletet. Vannak olyan iskolák, ahol problémás gyerekek esetében szükséges a tanári tekintély erős fenntartása és a folyamatos gyakorlás létfontosságú, persze ide sorolhatnám az általános iskolákat is, ahol még kezdeti tudásuk épülése zajlik, de alapvetően már egy gimnáziumban teljesen feleslegesnek tartom. Az oktatás célja számomra, hogy a tanulók megtanulják a számukra adott és elsajátított készségeik és képességeik megfelelő használatát, hogy ezzel a társadalom hasznos tagjaivá válva éljenek. A kognitivizmus fontos szemléletmód a pedagógiában, mert motivációt ad a diákoknak, ami az első lenne a tanulás pozitív szemléletének kialakítására. Fontos lenne, hogy arra motiváljuk diákjainkat, hogy a tanulás nem büntetés, hanem olyanfajta élvezet, amely során tudásukat gyarapítva nagyszerűen ki tudják használni képességeiket. Sokszor a probléma ott kezdődik, hogy a diákok nem is tudják, milyen képességekkel rendelkeznek. Nekünk, tanároknak elsődleges feladata, hogy a diákjait olyan feladatokkal segítse, ami saját képességeik számára jól használható, és ezt felhasználva önbizalmuk és magabiztosságuk tudatában további feladatokra vállalkoznak. Ide kapcsolódhat a megfelelő tanulói környezet kialakítása, hogy a tanulók maguk mondják meg, milyen osztályteremben akarnak tanulni, akár ki is festhetik és kreatívan díszíthetik föl a termüket.

A kognitivizmust én magabiztosan felsős osztályokban tudnám használni, mert ha nincs előzetes tudás, akkor nem lehet megvalósítani a kognitivista elképzeléseinket az oktatásban, így fontos, hogy alsós diákokat behaviorista módszerrel tanítsuk. Az így megszerzett előzetes tudásra már építkezhetünk kognitivista módszerekkel. Mint leendő irodalomtanárnak meg kell mutatnom, hogy egy versben milyen szimbólumokkal és metaforákkal tudják kifejezni érzéseiket. Az irodalom azért is fontos, mert olyan érzelmeket és gondolatokat mozgat meg az emberben, amit sokszor mi magunk sem tudunk megfogalmazni, de elolvasva csodás élményekkel gazdagítanak minket. Egy kezdő irodalmi feladatnak tartok egy versírást, amelyben a diákok kifejezhetik saját érzelmeiket és érzéseiket. Továbbá a memória fejlesztése céljából néhány rövid, de annál ritmusosabb vers megtanulása, mely aktivizálja az agyat és serkentik a kognitív gondolkodást. Nagy pozitívumának tartom az elméletben, hogy a tanár, mint tutor szerepben van, ezt akár az értékelésben is hasznosítani lehet. Egy fogalmazás írásánál ne legyen azonnali értékelés, hanem a tanár az első elolvasás után adja vissza a fogalmazást és ne feltétlenül a helyesírás legyen az elsődleges értékelési szempont, hanem a megfelelő fogalmazási készség és a tartalom. A diák többször olvassa el és dolgozza át saját írását, amíg kellően magabiztosnak érzi magát a jegyszerzésre. Ez a módszer már közel van a konstruktivista elképzeléshez. A tanulókat mindig ösztönözni kell a jobb teljesítményre.

A gimnáziumi és középiskolás diákok számára a konstruktivista és konnektivista tanulás-és tanításelmélet alkalmazását tartom célravezetőnek. Bár a konstruktivista módszerek többségét már általános iskolákban is megalapozhatjuk. Leendő történelemtanárként remek ötletnek tartom a projektoktatás alkalmazását különböző témák szerint. A projektben fontos, hogy minden tanuló kivegye részét megfelelő arányban, amely segíti a hatékony tanulásszervezést. Ehhez kapcsolódik az aktív tanulás, amelynek alkalmazási esélyét felsős körökben tudom elképzelni. A történelemtanítást nem lehet elképzelni történetek nélkül. Szókincsnövelő szerepe lehet saját esszé írásának és önálló történetek alkotásának. Egy jó tanár szerepét általános iskolában tutorként, míg a további tanulmányok során partnerként tartom célravezetőnek. Egy partneri szerepben lévő tanárral könnyen lehet vitákat kezdeményezni és ez által a kritikai hozzáállást fejleszteni.

Szót kell, hogy említsek még a 21. század elengedhetetlen kérdéséről, a digitalizációról. Mára egy olyan korban élünk, ahol elképzelhetetlen a technológia alkalmazása, legyen ez az élet bármely területe. Maga az oktatás sem marad ki ebből a forradalomból, amely hamarosan átformálja a tanítási és tanulási stratégiákat. Véleményem szerint a 21. századi tanárnak már nem azt kell megtanítani, hogy mit használjanak a gyerekek, hanem, hogy hogyan. Fontos, hogy útmutatókat adjunk nekik a technológia helyes használatához. Példa lehet egy leendő hacker diák, aki sok számára ismeretlen oldalt tör fel értelmetlenül, ami sokszor hasztalan, de lehet alternatívákat kínálni neki ez ügyben. A technológia akkor segíti a tanulást, ha a diák megfelelően tájékozott a technológiai eszközök ismeretében és használatában. Az oktatás csak úgy lehet teljes a 21. században, ha alkalmazunk a tanulók segítésére alkalmas IKT eszközöket.

Összegezvén tanítási filozófiámat arra jutottam, hogy a számomra többféle tanulás-és tanításelmélet felhasználása lenne megfelelő. Azonban függ a megtanítandó anyagtól vagy magától a tárgytól is. Felmerülő kérdés bennem, hogy miért is szükséges az én tárgyam a diákoknak?  A történelem sok összefüggést mutat meg nekünk a világgal és az emberekkel kapcsolatban, ha készek vagyunk a befogadására és megértésére, akkor megfelelő módon tanulhatunk belőle. Értsék meg a mai világ működési elveit, amely rávilágít a társadalmi problémák zömére, amivel egy tanulói sokszínűséget valósíthatunk meg. Alapvetően a diákok akkor tanulnak a legjobban, ha a megszerzett tudásukat a jövőbeli életükben is használni tudják, továbbá saját képességeik felhasználásával megtanulnak önmaguknak tanulni. A kognitivista és konstruktivista tanuláselmélet megtanítja a gyerekeket együtt dolgozni egy közös cél érdekében. A megfelelő tanuláshoz szükséges a tanulást segítő környezet kialakítása, ami akkor segít, ha nem blokkolja kártékony és zavaró tényezőkkel. Például a rossz osztálytermi berendezés lerombolja a diákszabadságot, gátolja a csoportmunkát és elveszi a figyelmet. Fontos a tanulók értékelése, ami akkor jó, ha a tanuló egyéni és sajátos fejlődési tendenciáit is figyelembe veszi lehetőleg úgy, hogy nem romboljuk le a tanuló énképét és fejlesszük önismereti képességét. Ezt onnan tudom, hogy a tanulók többségének nincs megfelelő kiforrott énképük és önkritikájuk, amit sokszor nekünk pedagógusoknak kell megtanítani. Szükség van a saját Önmaguk felépítésére, hogy nyugodt szívvel bocsássuk őket életük útjaira.